Egy dugulás megszüntetésére alapesetben számtalan különféle módszer kínálkozik. Ha úgy gondoljuk, illetve tapasztalatból tudjuk, hogy nem nagy a baj, megpróbálkozhatunk házi módszerekkel – a pumpa és nagymama fortélyai általában mindig bejönnek –, de ha azon kapjuk magunkat, hogy bár mindent kipróbáltunk, ám mégsem sikerül túljutnunk a problémán, akkor nincs más hátra, mint szakembert hívni.
Ha attól félünk, hogy a szakember rögtön bontást javasol, esetleg olyan felszereléseket hoz be a házba, amiket nem szeretnénk, akkor most eloszlatunk néhány kételyt a duguláselhárító technológiák kapcsán.
A spirálos módszer
Az egyik leggyakrabban használt lefolyótisztításra használt módszer a csőspirálos dugulás-elhárítás. Ennek a lényege, hogy egy kiválasztott átmérőjű csőspirált engednek bele a szakemberek a lefolyóba, amelyeket egy speciális gépre rákötve elkezdenek forgatni. Az előre felszerelt fejnek, illetve a különleges spirálnak köszönhetően a szerkezet fúróként szeli át a dugulást, de van, amikor csak a kilazításban segít, ezáltal a víz kilöki a fővezetékből a problémát. Mindig az adott probléma, illetve a csővezeték méretei válogatják meg, hogy milyen átmérőjű és hosszúságú spirált kell alkalmaznia a szakembernek, akinek gyakran meg kell bizonyosodnia a probléma valódi okáról.
A dugulás-elhárítás során felhasznált technológiák
Az ugyanis, hogy pontosan mi okozza az elzáródást, nagyban meghatározza, hogy milyen spirált kell alkalmazni. Ennek az egyetlen módszere – már amennyiben bontás nélkül akarjuk megúszni a mutatványt – a csatornakamera használata. A csatorna diagnosztikai vizsgálata során a szakember egy kis kamerát enged a lefolyóba, ami könnyedén meg tudja világítani a dugulás környezetét, ezáltal kideríthető, hogy mi a probléma forrása. Lehet ugyanis rejtett csőtörés, esetleg valamilyen kemény anyag, de kinti vezetékeknél a süllyedés, vagy a gyökérbenövés is súlyos problémát okozhat. Ha a probléma oka kiderült, a szakember számára azonnal egyértelművé válik, hogy milyen spirált kell alkalmaznia a probléma likvidálásához.
Ha kint van a baj
Amennyiben a csatornavezeték, illetve a lefolyórendszer házon kívüli területein akadt problémánk, akkor a szakemberek általánosságban nem spiráloznak, hanem magas nyomású csatornamosót alkalmaznak. Ezt hívják a duguláselhárítók csak maguk között „womázásnak” – a legjobb és leghatásosabb márkájú gép után –, amivel nincs olyan dugulás, amit ne tudnának megoldani. A magasnyomású csatornamosatás lényege, hogy a szivattyú által 120, de akár 300 bar nyomással is lehetőségünk van tulajdonképpen átfúrni magunkat a problémán – akár egy 150 méteres szakaszon is. Az ilyen berendezés előtt nincs akadály, így a különféle fejek alkalmazásával állíthatjuk a sugár méretét, intenzitását, ezáltal homok, kommunális hulladék, de akár még sóder is könnyedén kimosatható a csatornából dugulás esetén, egyedül a gyökérbenövést nem lehet megoldani vele, ez ugyanis minden esetben bontással jár.