A testi épséghez és az egészséghez való jog minden esetben az ember biológiai létéből fakad. A jog ugyanis alapvetően megvédi az ember személyét minden más személytől eredő, főként a testre irányuló jogellenes hatástól, fizikai sérülés okozásától, illetve beavatkozástól is.
A testi épséghez való jog éppen emiatt legfeljebb csak szükségképpen, maximum célszerűségi megfontolásból korlátozható, így például olyan esetekben, ha a hatóság testi kényszert alkalmaz.
Az élethez való jog
Az egészséghez és a testi épséghez való jogot kiegészíti az élethez való jog, amely egy abszolút jellegű fogalom, vagyis minden esetben korlátozhatatlan, egy az összes más jogot felülíró és megelőző alapjog. Hogy ez a jog abszolút jellegű, az azt jelenti, hogy alapesetben senkit sem lehet megfosztani tőle, vagyis senkitől sem lehet elvenni az életét, mert minden egyes embernek veleszületett joga van az életre. Ez minden embert megillet, azonban bizonyos jogrendekben felülírható.
Az élethez való jog korlátozása
Az élethez való jog imént elhangzott definíciója sajnálatos módon szembeállítható a halálbüntetéssel, az abortusszal és az eutanáziával is, hiszen ezek minden esetben az emberi vagy a magzati élet megakadályozásával, elvételével függnek össze egy olyan beavatkozás révén, amely halált idéz elő. A halálbüntetés világszerte még mindig nagyon sok országban elfogadott a halálbüntetés, ahol az élethez való jog nem tekinthető abszolút természetűnek, ezáltal a törvényekben az van lefektetve, hogy az államnak bizonyos esetekben joga van ahhoz, hogy az állampolgárok életét elvegye.
A testi épséghez és az egészség védelméhez való jog
Sokkal elfogadottabb, sőt törvényben nem szabályozott az abortusz problémája, amely egy magzat anyaméhen belüli életciklusát töri meg, ami a magzat halálával jár együtt. A világ legtöbb országában ma is engedélyezett az abortusz, és különbségek legfeljebb csak az elvégzéséhez kapcsolódó törvényei feltételek között vannak.
Érdekesség, hogy az élethez való jog korlátozását jelentheti továbbá a háborús időszak is, amikor a katonák számára az emberölés konkrétan engedélyezetté válik. Ilyenkor azonban arra kell törekednie a harcoló feleknek, hogy az ütközetek célja ne az ellenség harcosainak lemészárlása legyen, hanem a harcképtelenség elérése.
Szinén az élethez való jog túllépését jelenti még egy eset, a jogos önvédelem, amikor valaki végszükségben emberölést követ el, amely a magyar büntetőjog szerint sem eredményez büntethetőséget, ezáltal nem is bűncselekmény.
Médiatámogató: www.ugyvedipraxis.hu